Torinói lepel

A torinói lepel a római katolikus egyház legvitatottabb ereklyéje. A hagyomány szerint Jézus testének képmása van egy négy méter hosszú lenvásznon kirajzolódva, ahogyan a lepelbe helyezték az ideiglenes (tekintettel a beálló ünnepre) temetésekor. A Keresztelő Szent János katedrálisban őrzik, az olaszországi Torinóban. A lepel nagyjából három évszázadon át nagyobb érdeklődés nélkül pihent Torinóban. 1898-ban fényképezték le első ízben, ezután nem sokkal az érdeklődés központjába került. 1969-ben egy titkos vizsgálatra került sor. A 11 tagú bizottság jelentését csak 1976-ban hozta nyilvánosságra, amely előrelépést nem jelentett, műszereket nem alkalmaztak, csak javaslatot tettek a gyakorlati kutatások folytatására. Ennek eredményeként a tulajdonos, II. Umberto (1904–1983), az utolsó olasz király engedélyezte a mintavételt, és a további vizsgálatokat a vászon vonatkozásában. Ian Wilson A torinói lepel című könyve nyomán került a vászon a köztudatba, és vette kezdetét 1978-ban a máig tartó vita a hitelesség mellett érvelők és a hamisítást vallók között.
1978-as vizsgálat során semmilyen festék vagy egyéb olyan anyagot, nem találtak, mely kirajzolhatta volna a test körvonalát. A körvonalat összetömörödött, vagy megpörkölődött lenszálak rajzolják ki. Ott ahol nincs emberi körvonal, az eredeti Z alakú zsávolykötés látható. A kutatók találgatásra szorultak, és azt szeretnék megérteni, milyen hatás érhette a leplet a rajzolat megjelenése pillanatában.
• Ian Wilson összehasonlította a termonukleáris robbanáskor keletkezett nyomokat a lepellel. Szerinte a holttestet néhány másodpercig ismeretlen sugárfajta érhette.
• Rodante szerint egy impregnált vásznon a napsugarak hasonló nyomokat hagynak. Véleménye szerint a feltámadás pillanatában a fénynek belülről kellett jönnie, és erre csak egy "ember", Isten fia volt képes.
• "Ilyen fizikai sugárzást a Földön nem ismerünk" (Beljakov).
• Roberto Hedges az oxfordi C14-es vizsgálat egyik résztvevője (labor vezetője) állítja, hogy a leplet neutronkisülés érte.
• Az olasz Országos Technológia- és Energiaügyi Fejlesztési Ügynökség kutatócsoportja Paolo Di Lazzaro vezetésével négy évnyi vizsgálódás után arra jutott, hogy "a leplen lévő kép olyan, mint amilyet lézerrel hoznak létre egyes szövetgyártók". A szakértői csoportnak több éves kísérletezés után sikerült "speciális lézertechnikával kibocsátott, rendkívül rövid, de intenzív fényimpulzusokkal" a lepelhez hasonló módon elszínezni egy szövet felszínét. A lepelnek azonban csak igen kis részét tudták ilyen módon reprodukálni. "A teljes kép reprodukálásához 14 000 lézerre volna szükség, ami jelenleg megvalósíthatatlan" – mondta Di Lazzaro.
• Mark Antonacci történész és Arthur Lind fizikus "Részecskesugárzás a testből" című tudományos cikkükben ismertetik kutatási eredményüket, mely szerint a lepel lenyomatát sugárzás okozta, ami a lepel által takart testből jött.